Szomszédolás: Surány egykor és most kiállításmegnyitó, 2023. október 3.

Eseménynaptár megtekintése
Az Országos Könyvtári Napok nyitórendezvénye

Fotók: Balogh Katalin

Topits Judit bevezetője

Kedves szigetlakók!
A szomszéd településen, Surányban van egy kis helyi egyesület, a Köszi, önkéntes! Egyesület, amely évek óta főleg helyi és környezetvédelmi programokkal foglalkozik. Tagjai többnyire surányi lakosok és nyaralók, akik szerelmesei a helynek. Néhányan több generáció óta surányi nyaralók, de a többségük nem oly rég költözött ide. A régi surányiaktól sokszor hallottuk, olvastuk, hogy bezzeg régen micsoda nagy élet volt itt, milyen összetartó, fantasztikus közösség múlatta itt az időt nyaranta, milyen jó helyek voltak itt, a csárda, a presszó, a csónakház - azaz a legjobb helyek fortélyai. És mi csak irigykedtünk, mert mire mi ideköltöztünk erre a gyönyörű természeti környezetben lévő szigetre, ezeknek már nyoma sem volt. Sem közösség, de még csak egy pad sem, ahová le lehetett volna ülni.
Hát nekiálltunk, és jókedvükből az évek alatt sok mindent színesebbé tettünk Surányban: a Napsugár téri lepusztult buszmegállóból vidám busz- és könyvmegálló lett, az újrafestett padok napfényről és Duna virágzásról mesélnek, az alsóstrandon felállított két színes pad, majd a Napsugár téri körpad pedig igazi közösségi térré vált: az emberek ott találkoznak, a bulik ott szerveződnek, az új történetek ott szövődnek. Az utcabútorokkal együtt pedig időközben valahogy magunkat is kiszíneztük, és kezdett összeállni egy új közösség.
És ez az új közösség kíváncsi lett a nyaralótelep múltjára és a régi nyaralók történeteire. Elkezdtük a munkát, felhívást tettünk közzé, hogy meg tudjuk mutatni a régi legjobb helyek fortélyait és azt is, hogy mi lett belőlük 30-40-50-80 év múltán.
A képek készítése során sokszor vérzett a szívünk, hogy a képeken látható régi közösségi tereknek többnyire már nyomuk sincs. A társadalmi változások következtében eltűntek, elkoptak.
Azonban a régi és az új képeken nyomon követhető egyfajta időtlenség is: a kápolnában éppúgy vannak istentiszteletek, amelyeket szombatonként ma is nagy számban látogatnak a hívek, az 1963-ban először közlekedő surányi buszjárat azóta is ugyanott közlekedik, és a Duna azóta is meghatározza mindannyiunk mindennapjait. A legjobb helyeknek ma is vannak fortélyai.
És persze az időmúlás is látszik. Mindig azt halljuk, hogy sok a fakivágás, pusztítjuk a környezetünket, azonban a fotók készítésekor kiderült, hogy a régi helyszíneket sokszor azért nem lehet új fotókon rekonstruálni, mert a fák és bokrok felismerhetetlenné benőtték. Az időmúlás a képeken szereplőkön is megmutatkozott: az egykori kislány a zajló Duna partján azóta felnőtt és ma már bottal jár, egy másik kislány, akinek kedvenc állata egy kecske volt, pedig ma már nagymama. És mögötte a mező helyén időközben felépültek a surányi házak és utcák.
És persze közben felnőttek a gyerekek, unokák születtek, közösségek szűntek meg és támadtak fel. De valahogy a múlt és jelen között a hidak megmaradtak, amelyeknek megtartó pillérei az árvuló, távolodó múlt és a lüktető, életteli jelen.
A kiállítás bevezetőjében Perjési Zoltán azt írta: A képekbe belemélyedve felfedezhetünk egy azonos, egyre inkább átütő érzést, ami a szeretet és az életigenlés sajátosan jellemző egyvelege. Jó itt „vanni”!- súgják némán az utcák, házak, fák és a mozdulatok.
Kellemes utazást kívánok és átkelést a hídon!
----------------
Az egykori fotók készítői:
Dr. Anderlik Piroska, Bánsághi Pál, Csepregi Horváth János, Csepregi Horváth Lilian, Glück György, Gyimesi János, Dr. Kopp Jenőné Waigand Ilona, Lichtmann Tibor (Fortepan), Papp András, Papp Andrásné, Péchy László, Szarka Béla, Varga Imre
Köszönjük mindazoknak, akik fotókat adtak:
Antmann István, Baloghné dr. Horváth Terézia, Bánsághi Tamás, Bartháné Varga Mária, Csengő-Tsörner András, Glück György, Gyimesi János, Kopp Eszter, Papp Mária, Rácz Istvánné, Saád család, Velkeiné Gödölle Anna
A mostani fotókat készítette: Erberling Eszter és Péter Klára
Grafika: Mwajas Kriszta
Képeslapok: Balogh Katalin
Koncepció, programvezető: Topits Judit
Köszönjük mindazoknak, akik arcukat adták a mai fotókhoz: Antmann István, Bászler Miklós és Viktória, Csom Mária, Duró-Hollósi Nóra, Erberling Balázs és Levente, Horváth család, Horváth Éva, Horváth Péter és Blanka, Papp Mária, Saád Katalin és unokái, Stephan George, Szandi Adrienn, Urhegyi Szilvia.

Köszönjük Perjési Zoltánnak a motorcsónakos lehetőséget a dunai képekhez.

A kiállítás október végéig látogatható könyvtári időben a Szigetmonostor Faluház könyvtárában

Támogató: Nemzeti Együttműködési Alap, Pócsmegyer-Surány Önkormányzatának Civil pályázat