Bíró József 2019-től helyi önkormányzati képviselő volt, és helyi lakosként, civilként sok közösségépítő pogramot támogatott, van amit ő kezdeményezett. 2024 januárjában hunyt el. Úgy gondoltuk, hogy emlékét megőrizzük egy olyan utcabútoron, amelynek létrehozását ő is támogatta.
Beszédet mondott: Topits Judit, a Köszi, önkéntes! Egyesület elnöke és Mwajas Kriszta, Józsi képviselőtársa.
Közreműködött: Jakabovics Jonatán gitár tanszakos hallgató
———–
Topits Judit emlékező beszéde:
Kedves szigetlakók, kedves családtagok!
Miután Surányba költöztünk, feltűnt, hogy a helyi eseményeken, legyen az fesztivál, koncert vagy előadás, mindig jelen vagy egy nyugdíjas pár, akik érdeklődésükkel mindig megtisztelték a szervezőket, az ittlakókat. Aztán amikor elkezdtük a Köszi, önkéntes! Egyesületet szervezni és nekünk is lettek eseményeink, akkor is mindig jöttek. Kiderült, ők Bíró József és felesége, Klári.
Az egyik Liget téri takarításkor Józsi megjelent több tucat gyerek kertész szerszámmal, hogy a gyerekek is tudjanak kertészkedni, a kreatív játszósátrunkhoz pedig gyöngyöket adott, szóval mindig megragadta az alkalmat, hogy adjon, hogy hozzátegyen a közösséghez.
Azonban akkor ismerkedtünk meg velük közelebbről, amikor a járvány elején nem lehetett maszkhoz jutni, így mindenki szépen otthon maradt, bezárkózva. Józsi ötlete volt, hogy készítsünk magunk maszkokat, hogy bárki ingyen vihessen belőle. A saját készleteiből anyagot, varrógépet is adott az ügyes kezű maszkvarróknak, összedolgozott a Köszis társainkkal. Így a legnehezebb első időkben elláttuk a településen lakókat maszkokkal. Az akkor aranyat ért!
– No de Józsi! Mitől van neked ennyi varrógéped, hogy bárhány darabot kölcsönözni tudsz nekünk? – kérdeztük. Akkor derült ki számunkra, hogy évtizedek óta működtet egy programot, összeszedi, szervizeli a mechanikus varrógépeket, és Maliba küldi, ahol ezzel képzést és munkalehetőséget kínál helyi, nagyon rászoruló közösségeknek. „Ebben az országban szerintem én teszek a legtöbbet a migráció megoldása érdekében” – mondogatta.
Aztán Józsi és Klári is Köszi, önkéntes! díjasok lettek, büszkén viselték a Köszis pólót, mint tiszteletbeli köszisek. Tényleg azok is voltak, igazi civilek, önkéntesek, az összes színeivel, lazaságával és segítőkészségével. Józsi megnyerő személyisége nagyon fog hiányozni, egy igazán kedves és segítőkész embert veszített el a közösségünk.
Józsi a képviselői tiszteletdíját is rendszeresen a civileknek adományozta, olykor nekünk is. Segítségével több programot is sikerre vittünk. Például amikor két évvel ezelőtt kiderült, hogy szeretnénk ezt a sakk- és piknikasztalt létrehozni a Liget téren, de nem nyertünk rá elég pályázati pénzt, kipótolta, hogy mégis létrejöhessen.
Ezért is gondoltuk, hogy ez a hely mostantól viselje a Bíró József pihenőhely nevet, ahol lehet eszegetni, megpihenni, anyukáknak gyereket ringatni, meg persze sakkozni és jókat beszélgetni. Pont úgy, ahogy Józsi is mindig tette a helyi közösségben.
